Shirley élete összeomlik, amikor meglátja a férjét, Brodyt egy másik nővel a munkahelyén. Miután Brody megfenyegeti, hogy elválik tőle és elveszi mindenét, Shirley hajléktalanul és összetörve találja magát. Ám ekkor valaki belép az életébe, és mindent megváltoztat.
Shirley hitetlenkedve nézte, ahogy férje, Brody nyíltan flörtöl a titkárnőjével, Lilával az irodában. Kezei remegtek, és elejtette a kanalat a földre, de úgy tűnt, mintha észre sem vennék őt.
– Brody, mi folyik itt? – kérdezte Shirley határozottan.
Brody ártatlan képet vágott.
– Mi bajod van, Shirley? Csak a munkáról beszélgetünk.
– Így beszélgettek a munkáról? – Shirley hangja haragos volt. – Hogy a kezeddel a szoknyája alatt matatva? Még mindenki előtt?
– Ne csinálj jelenetet! – figyelmeztette Brody, de Shirley eltökélt maradt.
– Beszélnünk kell. Külön. Azonnal! – követelte.
Brody dühösen válaszolt.
– Nem parancsolhatsz nekem! Ma beadom a válópert. Elveszem a házat.
– Nem veheted el a házamat! Az a szüleimé volt. Nincs jogod hozzá!
Brody gúnyosan mosolygott.
– Ne feledd, hogy egy ügyvédhez vagy hozzámentve. Csak figyelj! Lilát beköltöztetem, és minden szobában megünnepeljük.
Sokkolva és fájdalomban Shirley alig tudott válaszolni, amikor Brody a jegygyűrűjét belenyomta a tortába, amit megosztani hozott.
– Ezt talán eladhatod egy kutyaházért – gúnyolódott Brody, majd Lilával távozott.
Shirley szótlanul állt, körülvéve a sajnálkozó suttogásokkal. Később egy olcsó hotel szobában egyedül zokogott, miközben Brodyval való kapcsolatán töprengett.
Hogyan változott át az az ember, akivel egész életét megígérte tölteni? Valóban elhanyagolta magát? Az ő hibája, hogy Brody Lilához fordult?
Az érzelmek eluralkodtak rajta, ezért megütötte a párnát, mikor kopogást hallott az ajtón. Egy idegen férfi állt előtte.
– Hallottam… Azt hittem, segítségkiáltást hallottam – dadogta.
– Tévedsz. Hacsak nem segítesz megtartani a házamat a férjemtől, aki el akar válni, menj el – felelte Shirley ridegen.
A férfi meglepődve nézett rá, majd fejét végigjáratva Shirleyn azt mondta:
– Nem tudok segíteni ebben. De most már értem, miért válik el tőled.
Ezzel megfordult és elment.
Haraggal telve Shirley követte őt a szobájába, nem hagyva, hogy a férfi elmenjen.
– Mit mondtál nekem? – kérdezte, és betakarta az ajtót.
– Csak a zaj miatt aggódtam – magyarázta a férfi.
– Pontosan tudom, mire gondoltál! – vágott vissza Shirley. – Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de nincs jogod ítélkezni felettem.
A férfi bocsánatkérően bólintott.
– Igazad van. Nem érdemled meg ezt.
Shirley megdöbbent, a harag kiszállt belőle, de mielőtt válaszolhatott volna, a férfi határozottan becsapta az ajtót.
– Várj! Még kiabáltam veled! – kiáltotta Shirley, miközben rálépett az ajtóra, és megsérült a lába.
Másnap sántikálva érkezett az irodába, amikor eszébe jutott:
– Mr. Williams ma itt lesz!
– Remek, pont erre van szükségem, mikor már úgy vagyok, ahogy vagyok, egy új főnök – mormolta.
– Az új főnököd már itt is van – szólt egy ismerős hang mögötte. – Biztos az én kedves és segítőkész titkárnőm vagy, Shirley.
Shirley megdermedt, lassan megfordult, és felismerte a férfit, akinek korábban kiabált: Mr. Williams, az új főnöke.
– Elnézést a tegnap este miatt – kezdte, de Mr. Williams nem volt kíváncsi bocsánatkérésére.
– A viselkedésed elfogadhatatlan volt. Jobbat várok a munkatársaimtól – vágta rá. – Szükségem van a Richardson kontra Richardson ügy irataira. Azonnal.
Zavarodottan Shirley elfogadta a fegyelmezést, és keresni kezdte az ügy iratait a káoszban. Sietve leverte az iratokat a földre, újabb kritikus pillantást vonva magára.
– Mi tart ilyen soká? Az iratokat kértem, nem a padlóra szórást – lépett hozzá közelebb.
– Megvannak – mondta Shirley, és átadta a mappát, arcát a zavar vöröse festette.
– Ez rendetlen – jegyezte meg Mr. Williams szárazon. – Úgy tűnik, a rend nem az erősséged.
Mielőtt Shirley válaszolhatott volna, Mr. Williams távozott, ő pedig a rendrakásra maradt. De problémái ezzel még nem értek véget.
Ahogy takarított, megjelent Brody és Lila, nevetésük tovább mélyítette Shirley megalázottságát. Ez volt az utolsó csepp.
Berohant Mr. Williams irodájába, és kijelentette:
– Már nem vagyok a titkárnőd. Felmondok.
Mr. Williams higgadt maradt, és nem fogadta el a lemondást.
– Folytasd a munkát a Richardson ügyön, Shirley.
– Nem. Elmegyek, írd alá a felmondásomat – állt ellen Shirley határozottan.
– Nem írom alá – mondta Mr. Williams, összegyűrve a levelet és kidobva az ablakon.
Frusztráltan és érzelmileg megtörve Shirley leült, és új felmondólevelet írt, tele fájdalommal és igazságtalansággal.
– Nem bírom tovább – tört ki sírva. – Miért gondoljátok, hogy ti, férfiak, irányíthatjátok az életemet?
Mr. Williams arca megpuhult.
– Nem azért nem fogadom el a felmondásodat, hogy bántsalak – mondta, leülve mellé.
– Engedj el – kérlelte Shirley. – Nem bírom tovább–
Mr. Williams elővett egy zsebkendőt, és gyengéden törölgette a könnyeit.
– Nem engedhetlek el, mert kedvellek, Shirley – vallotta be őszintén.
– De mégsem ismersz, Mr. Williams – felelte zavartan.
– Nathan vagyok. És igaz, nem ismerlek teljesen, de csodálom a lelked és az erőd – mondta Nathan, próbálva közelebb hozni magát.
Shirley összezavarodott, Brody múltbeli szavai kísértették.
„Légy hálás, hogy szeretlek, Shirley, mert senki más nem tehetné. Csak egy eszköz vagy.”
Nem tudta feldolgozni a történteket, és hirtelen elhagyta Nathan irodáját.
Másnap meglepődött, amikor Nathan két kávéval az asztalához lépett, és egy mosollyal kínálta az egyiket, mintha tényleg jobb kedvre akarná deríteni.
Ám Brody és Lila nyílt szeretgetése megzavarta Shirleyt.
– Elnézést, ki kell mennem – mondta hirtelen, és a mosdóba menekült.
Nathan megkérdezte egy másik titkárnőt, aki megvetően nézte Brodyt és Lilát.
– Nyíltan fitogtatják a viszonyukat a feleség előtt – magyarázta.
Nathan megdöbbent, szeretett volna utánuk menni, de nem akarta átlépni az emberi méltóság határát.
Később Shirley Nathan irodájába lépett az ügy irataival. Ahogy letette az asztalra, már távozni akart, de Nathan megállította.
– Maradj egy percet! Segíts rendezni az érveket az ügyhöz.
Shirley megállt, majd lassan visszafordult.
– Persze, segítek. Mire van szükséged pontosan?
Nathan mosolygott.
– Próbálom meggyőzőbbé tenni az érveket. Úgy gondoltam, friss szemmel látnád.
Ahogy egyre közelebb kerültek a munkában, a feszültség lassan kölcsönös megértéssé és tiszteletté alakult. Shirley meglepődött, amikor megtudta, hogy Nathan szereti a jazzt.
– Szereted a jazzt? – kérdezte kíváncsian.
– Igen, sok minden van még bennem, amit nem ismersz. A jazz csak a kezdet – válaszolta Nathan mosolyogva.
Kapcsolatuk mélyült, Shirley egyre inkább vonzódott Nathanhoz, bár óvatos maradt a friss szívtörése miatt.
Egy este Nathan meglátogatta Shirley hotelszobáját, hogy segítsen egy fontos érvelésben az ügyükhöz.
– Segíts, hogy jobban kifejezzem az érzéseimet a nyitóbeszédben – vallotta be.
Shirley csalódott volt, attól tartott, hogy csupán egy eszköz Nathan szakmai céljaihoz, de beleegyezett, elrejtve fájdalmát.
Egy véletlen érintés váratlan intimitást hozott köztük.
– Csokoládé – suttogta Nathan, észrevéve egy foltot Shirley ajkán, ami melegséget keltett benne.
– A beszéd miatt vagy itt, ugye? – kérdezte Shirley, koncentrálni próbálva.
– Nem, Shirley. Érted vagyok itt – vallotta be Nathan érzelemmel teli hangon. – Nem tudok nem rád gondolni a helyzeted ellenére sem.
Shirley meglepődött, védelmei kezdtek omlani, ahogy Nathan őszinte érzéseket fejezett ki. Ám egy kopogás megszakította őket.
– Mit akarsz, Brody? – kérdezte, miközben részeg férje állt az ajtóban.
– Kérlek, Shirley. Csak… szükségem van a vigaszodra – nyafogta, ügyetlenül próbált megérinteni. – Hiányoztál, drágám. Williams kirúgott.
– Ne. Érj. Hozzám – fújta, tolt maga mellé, de Brody kitartó volt, és egy falhoz szorította. Szerencsére Nathan közbelépett.
– Mi folyik itt?
Brody dühösen hátrált.
– Mit keresel itt? – kérdezte.
– Nem a te dolgod! – vágott vissza Nathan. – Távolodj el tőle!
– Az ő szíve az enyém – vigyorgott Brody. – Már tíz éve házasok vagyunk, vagy hét, mindegy, és még mindig szeret.
– Ez nem igaz! – tiltakozott Shirley, de Nathan már eltávolodott. Brody újra megragadta Shirleyt, aki eltolta, és zaklatás miatt fenyegetőzött.
Kiszaladt a hóesésbe, és látta, ahogy Nathan beül az autójába.
– Visszamehetnénk beszélni, Nathan? – kopogtatott az ablakán. – Kérlek?
– Nem – mondta Nathan lehajtott fejjel. – Tudnom kellett volna, hogy ez, te meg én, túl szép, hogy igaz legyen.
Shirley dühösen kirobbant.
– Hogy mered elhinni a hülye hazugságát, hogy vissza akarok menni hozzá? Nem harcolhatok érted, ha te nem harcolsz értem. Mondd már valamit!
Nathan egy pillanatra csendben maradt, majd kiszállt az autóból, és szembe nézett vele.
– Bárcsak hét évvel ezelőtt találkoztunk volna, és megvédtelek volna a rossztól, amit egyedül kellett elszenvedned.
Shirley lélegzete elakadt, amikor Nathan közelebb lépett, és megfogta az arcát. Meleg keze remegést keltett benne.
Nathan a szemébe nézett.
– Boldoggá akarlak tenni.
– Már az vagy – válaszolta Shirley.
Amikor megcsókolták egymást, új, szenvedéllyel teli kezdetnek tűnt.
– Brodyt is beperlem. Nem ússza meg, amit tett veled – mondta Nathan.
Shirley először hitt benne, hogy jobb lehet a jövő Brody bántalma után. Tudta, Nathan az igazi szerelme.
